Csehországban letartóztattak egy rakás kormányzati és kormánypárti politikust. A korrupcióellenes hatóság csapott le rájuk Prágában, gondosan ügyelve, hogy az akciót ne a fővárosban, hanem egy másik megyéből irányítsák. Nem is tudott meg előre senki semmit, mindenkit váratlanul árt a letartóztatási hullám, olyannyira, hogy a kormányzati gépezet azóta is csikorog, de még a pártok szerecsenmosdató, elhatárolódó kommunikációs gépezete is akadozik, feltehetőleg azért, mert akikre még nem került sor, de nyakukon a hurok, veszett nyomeltakarításba kezdtek.
Döbbenten olvassuk a híreket, a neten az első reakciók puccsot emlegetnek. Ez a döbbenet és ez a reakció a napnál is világosabban rávilágít, hogy nemcsak én, de mások sem tudják elképzelni, hogy ehhez bármi hasonló megtörténhet Magyarországon. Hogy a rendőrség egy külön munkacsoportja ügyészségi felhatalmazással korrupt politikusokat dugjon rács mögé az innen nézve egyszerűen lehetetlen. Ki merné ezt megtenni, ki tudná kivitelezni úgy, hogy az érintettek ne tudjanak róla jó előre. Egyáltalán, ki akarná ezt megpróbálni.
Pedig a korrupció itt zajlik az orrunk előtt. Aki pártpolitikusoknak adta véleményezésre a trafikpályázatokat, annak nyilvánvalóan börtönben a helye. Tudjuk, hogy odaadta valaki? Tudjuk. Történt valami? Nem. És a többi ügy? Földbérlet, kivitelezői tenderek, kormányzati kommunikációs megrendelések, tanácsadói szerződések? Tudjuk, hogy mi zajlik? Tudjuk.
Na jó, az egészről nyilván fogalmunk sincs, de amit tudunk látunk, cégbirodalmak tündöklését, kormányzati kapcsolatait, az is bőven elég lenne a világ boldogabb tájain egy nyomozáshoz és egy vádemeléshez. Vagy azt hiszitek, ezek ügyesek, nem hagynak nyomot? Nem a szart nem. Pont az különbözteti meg a Fideszmutyit a Szocimutyitól, hogy pofátlanabb és óvatlanabb, a hatalmi gőg az elemi visszafogottságot sem engedi meg kisded játékaikban, sőt ott tartunk, hogy minél demonstratívabb a mutyi, annál jobban elfordítja a szavazóképes választókat a politikától, és Orbán Viktornak ennél semmi sem fontosabb.
Csehországban most megtörtént, ami nálunk elképzelhetetlen. Csakhogy ott is elképzelhetetlen volt ám egészen eddig a pillanatig. Pedig Csehország szép csendben, botrányoktól mentesen egy elég korrupt kis gazdaságot üzemeltetett. A kuponos privatizációban összekovácsolódott politikai és gazdasági elit tagjainak a hírek szerint sohasem okozott gondot, hogy felosszák egymás között a zsíros állami megrendeléseket. A gépezet pártok és politika feletti üzemmódban dolgozott, törzsi ellentétek nem szabdalták – ebben mindenképpen különbözött a magyar korrupciótól, de most van némi remény arra, hogy még így sem ússzák meg szárazon.
Szolgáljon ez örök tanulságul. El lesztek kapva. Ha nem most, majd később.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: