Tele van a web a kis Leventével, a speciális nevelési igényű gyerekkel, aki miatt átírták az Oxygen Wellness házirendjét, hogy a gyerek ne mehessen be az ottani játszóházba. Általános vélemény, hogy valamelyik rózsadombról leguruló bömbis anyuka tehette szóvá, mit keres egy „nyomi” az ő csemetéje mellett a játszóházban, miközben ő a gőzben mindent megtesz annak érdekében, hogy jó karban tartsa magát a papának.
Az önkéntes rendőrök országában, a hegyvidéki jólszituáltak hétköznapi rasszizmusát és a magyar elit elitizmus iránti elképesztő fogékonyságát ismerve mindez nagyon is elképzelhető, mégsem biztos, hogy ne mondana igazat az Oxygen ezzel kapcsolatos közleménye, ami szerint nincsenek fölkészülve Levire.
Én speciel integráló iskolába járatom a gyerekeimet, olyanba, ahova sok speciális nevelési igényű gyereket vesznek föl. Egyszerűen hiszek abban, hogy a gyerekeim akkor lesznek normális felnőttek, ha minden van körülöttük, ami a felnőttek világában is körülveszi majd őket: zeni, okos, buta, hülye, hülyébb leghülyébb, ari, aribb, legaribb, és még olyan is, akinek nehezére esik a mozgás vagy a beszéd.
Az én facebook oldalamon felháborodó értelmiségiek nem a mi iskolánkba járatják a gyerekeiket, hanem úgynevezett „jó iskolákba”. Ezek lehetnek államiak, egyháziak, vagy alapítványiak, keresztények vagy waldorfosak, jobberek vagy ballerek, tök mindegy, mindenképpen viselik magukon ez a jelvényt: „Jó suli”. Ezek felvételiztettek 6 éves gyerekeket (+szülőket) akkor is amikor ez – nagyon helyesen – tilos volt, és most is, amikor megint szabad. Kiszűrték a hülyéket, a nyomikat, és általában a csórikat is, és nem azért, mert pedagógusaik embertelenek lennének, hanem mert jó időben felfogták, hogy ez a szűrés a szülők elvárásai miatt a minőségi utánpótlás és az iskolai alapítvány feltöltésének záloga. Ezek nélkül pedig sokkal nehezebb lenne jó oktatási eredményeket elérni.
Na, ők most zömmel háborognak én azonban legalábbis részben érteni vélem az Oxygen álláspontját. A speciális nevelési igény speciálisan jó embereket és/vagy speciális képzettségű pedagógust igényel. Már az aranyos és okos Leventékkel való foglakozás is több figyelmet igényel az átlagosnál, és ehhez hozzájön az, amit az Oxygén nem mondhat ki, de én megteszem: ezt a címkét sokszor agresszív, fejhangon üvöltő, indulatos, verekedős, összességében ijesztő gyerekekre ragasztja rá az iskolarendszer, és ezen nincs okunk meglepődni.
Meglepődni azok a szülők szoktak, akik szerint az ő Petikéjük nem vágott kővel fejbe egy másik gyereket az udvaron, hanem a másik szaladt neki a kőnek, amivel Petike éppen játszott. Az ilyen szülőknek a mi sulinkban azért nem mondják meg, hogy a valóságtól eltérő filmet néznek, mert felesleges: Petike nem fog megváltozni attól, ha anyukája otthon letolja, éppen azért van nálunk, hogy szép lassan talán leszokjon arról, hogy vélt vagy valós konfliktusait kővel rendezze le. Másutt meg azért nem szembesítik az ilyen szülőt a tényekkel, mert ez nem egy könnyű műfaj. Aki próbált már odamenni a másik papához megmondani neki, hogy a gyereke hülyén viselkedett, az tudja, miről beszélek.
Petike szülei (és nem a sztoriban szereplő kis Levié) tehát nem szembesülnek azzal, hogy fiuk praktikusan közveszélyes, de biztosan tönkreteszi a többi játszóházi gyerek délelőttjét. Petike tehát csont nélkül mehet a játszóházba. De elvárható-e, hogy olyanok is összezárják csemetéiket Petikével, akik nem tudják, hogy Petike bent van, vagy olyanok is befogadják Petikét, akik nem tudják, hogy ő Petike, a köves kisfiú? Szerintem ezekre a kérdésre nem egyértelmű igen a válasz, de aki szerint mégis az, írjon nyugodtan, szívesen megadom a sulink címét.