Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság legújabb szépségdíjas alakítása, hogy jónak minősíti azokat az új tűzoltó ruhákat, amelyeket maguk a tűzoltók viselhetetlennek, és kevéssé tűzbiztosnak mondanak.
Csak emlékeztetőül, ez az az OKF, amelynek vezetői március 14-én a BM alá tartozó több más intézmény vezetőivel karöltve kitüntetés átvevő partin vettek részt, minek következtében nem voltak képesek teljesíteni abbéli kötelességüket, hogy lezárják az akkor már biztos elakadásba vezető M1-es autópályát, és minden rendelkezésükre álló módon figyelmeztessék a már útnak indulókat, hogy most forduljanak vissza. A buli, gondolom sokáig tartott, és megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztásával is együtt járt, mert a hóban rekedtek beszámolói szerint az amúgy flexszel felszerelt, és menteni érkező tűzoltók azért nem vágták át több ponton a szalagkorlátot, mert erre nem kaptak engedélyt.
Feltételezés csupán, de talán nem alaptalan, hogy az előző este kitüntetett vezetők éppen balról jobbra fordultak álmukban, amikor ezt az engedélyt ki kellett volna adni. És tényleg, miért ne aludhatna egy parancsnok akkor, amikor beosztottai is vannak olyan felkészültek, hogy egy ilyen horderejű döntést meghozzanak. Hát azért nem mert pártunk és államunk oly sikeresen központosította és hierarchizálta a szervezetet, hogy abban az alsóbb szintű vezetők egyszerűen nem mernek döntést hozni. Mert be vannak szarva.
Alig száradt meg a tinta a március 14-15-i hóhelyzet kezelését kiválónak minősítő jelentésen, amikor az ott nagyszerű munkát végző vezetők úgy döntöttek, hogy új ruha kell a tűzoltóknak, mégpedig magyar. Ennek a magyarozásnak a közgazdasági értelemben vett haszna egy zsemle, vagy egy alatalajfőcsapcsőcsonk esetében is nehezen levezethető, de ha a tűzoltók védőfelszereléséről van szó, akkor a normálisabb magyar protekcionista is előbb keresi meg a jókat, és csak ezután választja ki közülük a magyart, nem pedig fordítva. Nagy szerencse, hogy a tűzoltók ruháját a mégoly központosított magyar katasztrófa elhárításban is kötelező tesztelni, ezért aztán beküldtek egy égő konténerbe két vitézt, egyiket a régiben, másikat az újban.
Minden tiszteletem az újban bemerészkedő tűzoltóé – én speciel 5 évnél kevesebb ideje levegőben levő repülőre sem ülök fel, nemhogy új ruhában menjek a tűzbe, de szabad legyen megjegyeznem, hogy nem elég a bátorság, tisztában kell lenni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének játékszabályaival is. Az ugyanis, hogy kijövünk tűzből kicsit megégve, és panaszkodunk, hogy A.: meleg volt az új ruhában, B.: nem lehet benne mozogni, nos ez nem fér bele a NER-be. Ezt onnan lehet tudni, hogy a Katasztrófavédelem szóvivője a hír hallatán kijelentette, a tűzoltók kedvező tapasztalatokról számoltak be az új ruhával kapcsolatban, és csak kisebb átalakításokat javasoltak rajta.
Jól láthatóan feszül itt némi ellentmondás, aminek a feloldására két lehetőség van. Vagy a már márciusban megfélemlítettnek mutatkozó tűzoltó vezetők közvetítették pontatlanul beosztottaik panaszait fölfelé, vagy a szóvivő hazudik. Ha ugyanis hős delikvensünk megégett az új ruhában, míg a régiben nem, akkor a jelenlevő tesztelők aligha írhatták jelentésükbe, hogy kisebb átalakításokat javasolunk. Mert a ruha ebben az esetben nem véd meg a hőtől, ami viszont azt jelenti, hogy az öltözék anyagával van a baj, annak lecserélése pedig nem kisebb módosítás, hanem új ruha megrendelését jelenti.
Az, hogy a megfélemlítés működik, vagy a simán a tűzoltók szemébe hazudnak a felettesek az eredmény szempontjából tökmindegy. Az ugyanis így is úgy is az, hogy a jövőben mozgásképtelen, és a tűztől okkal tartó tűzoltókat fognak föltolni értünk az emelőben az ötödikre, oszt ki-ki úgy ugrik át az ablakból a kosárba, ahogy tud.