Valójában nem sok kimenetele van ennek a dolognak. Saját embereiket igyekeztek helyzetbe hozni, erről hangfelvétel tanúskodik legalább egy helyszínen. Valójában mindenki tudja, hogy mindenütt ez történt, és egyszer valahol valaki fölteszi majd azt a kérdést, hogy jó megvitatták helyben a pályázókat, de kitől jött a pályázók listája és vele az instrukció: az a lényeg, hogy tökös magyar jobbosok nyerjenek.
Valamit mondani kell majd, és nemzetközi PR-tapasztalatok a szopatós Clintontól a főkefés terepjáróval az Adriára suhanó Demszkyig valójában nagyon kicsi szórást mutatnak. A spektrum szélesnek látszik, de valójában nem az, mert a tagadás és a bevallásos bocsánatkérés közötti átmenet nem folytonos, hanem két-három lépcsős mindössze.
A „nem volt szex” kijelentés, majd a szopás kínos megmagyarázása már Clinton esetében sem volt kockázatoktól mentes, de ha egyszer megvan a hangfelvétel, akkor a teljes tagadás nem járható út, Clinton sem tette volna ezt a kijelentés ha tudja, hogy hangfelvétel rögzíti, amint üvöltve élvez Lewinsky kisasszony társaságában.
A köztes megoldások a „parancsra tettem”, illetve ennek a pandantja, a „nem én adtam utasítást erre” , akkor igazán szép, amikor a két állítás egyszerre és egy időben egymással szemben áll. Eichmann pere e tekintetben éppen azért okozott némi csalódást, mert a másik oldal nem mondhatta hangosan a sajtón keresztül a magáét.
A „húbazmeg, ez tényleg én voltam, bocsi na, többet nem teszek ilyet, többet nem rúgom le az ellenfél tökeit” stratégia a kétmeccses eltiltástól rettegő focisták és pitiáner politikusok estében működik csak, mindenki másnak ellenjavallot megoldás, mégiscsak hülyén nézne ki, ha valaki azt mondaná a széles nyilvánosság előtt, hogy szkuzi véletlenül háromszor fejbe lőttem a barátomat, aztán szintén véletlenül adtam kettőt a szívének is.
Valahol tehát a B pályán focizunk a „parancsra tettem” és a „nem én adtam utasítást erre” mezsgyéjén mozgunk. Azt már tudjuk, hogy az első álláspontot ki képviseli majd, de azon komoly kommunikációs gépezetek és kockázatelemző csapatok dolgozhatnak, hogy a második állítást ki mondja ki. Lázár, ne adj isten Orbán nyilván nem mondhatja, ezzel maguk emelnék túl magas szintre az ügyet, amit pedig célszerű minél lejjebb tartani. A szóvivők ugyancsak kormány, illetve párt szintre emelik a utálkozást, de a túl alacsonyan belőtt közszereplő sem jó, mert azon meg átlát mindenki. A túlbuzgó megyei elnök imidzsét nehéz itt felépíteni, ki fogja azt elhinni, nem marad más hátra, marad egy középszintű minisztériumi vezető, aki elviszi a balhét.
A nevét megtudjuk hamarosan.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: